Az erdő színei
avagy
Élmény nemcsak az, ha eldördül a puska.

Amivel még nem foglalkoztam írásaimban, azok az erdő színei.

Előző életemben, odahaza Erdélyben sokat jártam erdőkbe, gyakran kirándultunk a diákjaimmal, de új életemben, itt Ausztriában csak átsuhantunk rajtuk autóval az árnyas aszfaltozott uton s azt figyeltem mindig, hogy milyen szálegyenesek a fák, mintha vonalzóval húzták volna meg törzsük kontürjét, meg milyen tiszták.

Igen, tiszták, látszik, hogy tulajdonosuk akár a gazdasszony a veteményeskertjét, ők is tisztogatják. Pl a vihar, vagy hó által letört ágaktól. Bokrok meg jóformán nincsenek is bennük, csak magas, szálegyenes fenyőfák. Az Alpokat fenyőerdők borítják.

Mikor Krétán nyaraltunk, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy ott nincsenek erdők. Egyáltalán nincsenek. A hegyeket csak bokrok tarkítják. A völgyekben pedig oleánderek virítottak, mindenféle színben.

Hazajőve, s Salzburgból Riedbe autózva egyszerre kiáltottunk fel Marikával: né, erdő! A kéthetes krétai nyaralás után olyan nagy élmény volt számunkra a buja, zöld erdő, s a benne áthaladó uton a kellemes árnyék, hogy nem tudtunk vele betelni. Mert Krétán azt is elfelejtettük, milyen az árnyék, milyen az erdő hűvöse.

Szóval az erdő. Most aztán izelítőt kaptam belőle a Feri jóvoltából. Feriről és Kláriról írtam már a Nyírfák című kötetemben. Feri a Hilde barátnőm testvére, aki itt született Riedben a háború forgatagában, jelenleg Pesten él, s Hildevel negyven év után találtak egymásra. Feri nagy vadász. Megvallom, számomra ez egy annyira távoli, annyira ismeretlen terület, hogy igen-igen keveset tudtam róla. Nem csoda, ha szinte szájtátva hallgattam s szívtam magamba szavait.

Például sohse gondoltam volna, hogy a vadászok nem dohányozhatnak, nem borotválkozhatnak előtte, mert a vadak nagyon ézékeny szaglószervvel rendelkeznek s messziről megérzik az idegen szagokat. Elriasztják öket a kozmetikai illatok.

Meg hogy akár a sportlövők isznak egy kupica pálinkát, hogy ne remegjen a kezük. Mert az nyugtatja az idegeket, mesélte.

Pálinkát? Dehát az szagos! Az nem zavarja az állatokat, csak a komzetikai illatok?!

Csillogó szemmel mesélt szenvedélyéről. Én meg próbáltam közben jegyezni, hogy ne felejtsem el, amiket mond.

(folyt. Hozzászólásokban)