Szerző: Pelusss | máj 10, 2018
Még a tél végén könnyelműen igent mondtunk egy utazásra. S milyen jól tettük! Ha azon agyalunk, hogy mi lesz a gyerekekkel, mialatt mi kettesben tekergünk, biztos itthon maradunk. Merthogy iskola van, s nem olyan könnyű bejutni nélkülünk a városba.
Mire indulni kellett, minden le volt szervezve. Első nap és éjszaka kiszállás keresztanyánál. Második naptól Piri mamáék gardírozzák őket. Mindenkinek mindent meghagyogattunk, többször is: ki hol, hánykor milyen ruhában, furulyával vagy anélkül kell megjelenjen. Mikor kell érte menni.
Tiszta fölöslegesen rágcsáltuk a körmeinket. Itthon minden működött nélkülünk. Még jobban, mint velünk. Finomakat ettek, játszótereztek, fagyiztak, háziztak. Mama nagyokat főzött, tata helyrepattintott a ház körül mindent, amit lehetett.
Kisimult arccal érkeztünk haza.
Szerző: Pelusss | máj 10, 2018
A húsvétunk az újratervezés jegyében zajlott. Ismét nem sikerült élőben találkozni a legifjabb rokonunkkal. Péntek este ezt már nem is nagyon bántuk, mert Péter belázasodott, s a fuldokló köhögés is megjött. Ekkor már Zilahon voltunk. Szombat estére Borcsa is kiütötte magát. A tervek szerint hétfőn délben Borcsával hazaindulunk, fogadjuk az otthoni locsolókat, majd kedden ő Csíkba utazik vakációzni.
Hétfőn reggel lemondtuk az összes jó előre beszervezett locsolót. Borcsa 4 osztálytársa telefonon videóhívás keretében meglocsolta a lázas leányt. Pizsamára szép ruhát húztunk, kiállt a tojásfa mellé, s szédelegve hallgatta a fiúk versét. Estére már papírunk volt róla, hogy mindkét gyermeknek légcsőgyulladása van.
Azóta a nagyszülőknél gyógyulnak, fokhagymát raknak, virágot ültetnek, paprikát palántálnak, rokonokat látogatnak, tyúkot etetnek.
Azóta itthon nincs tízóraipakolás, főzés alig. Viszont van tovább alvás, filmezés, színház és társasági élet.
Szerző: Pelusss | Már 29, 2018
A virágvasárnapi miséről ballagunk hazafele, szóba kerül a passió. Egyetlen dolog maradt meg a gyerekeknek, hogy valakinek levágták a fülét. Péter oda is kapott a füléhez, amikor ezt a részt énekelték (Nem vihogtam nagyon.).
Miután tisztáztuk, ki kinek a fülét vágta le, illetve mi történt a füllel, beszélgetni kezdünk a nagyheti történésekről, Jézusról, Péterről, a feltámadásról. A hogy fér el annyi ember a mennyországban, és a hányan vannak egy szülinapon a mennyországban? típusú kérdésekre nem tudom a választ, találgatjuk.
Este a nappaliban szeretnének aludni közösen. Lámpaoltás után hallom, ketten éneklik: Ó Jézus, Jézus, ó sebzett Jézus…
Szerző: Pelusss | Már 29, 2018
Csíkba készültünk, Gábor tata szülinapjára. Nagy volt a lelkesedés egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a virágvasárnapot Madéfalván töltjük. A gyerekek hallani sem akartak róla. Ki lesz a nép, ha ők nem lesznek itt? Négy napig vitattuk a helyzetet, egyeztettünk az illetékes szervekkel, úgymint a kántor, de Péter és Borcsa hajthatatlanok voltak. Nem használt sem a le-, sem a rábeszélés.
Az indulás napján, pénteken rémisztőbbnél rémisztőbb képekkel telt meg a világháló, melyek a hólepte csíki utak járhatatlanságát illusztrálták. Végül mégis elindultunk, s nem bántuk meg. Pont 24 órát töltöttünk otthon, de abba sok minden belefért.
A legnagyobb öröm a hó volt, amit így márciusban még a csíki gyermekek sem élveznek. Péternek és Borcsának ez a tavaszi hó volt az idei tél eszenciája. Fetrengtek a hóban, kizárólag a hóval telt sáncban közlekedtek, beleugráltak a hóbuckákba, hangosan nevettek. A ruhák hamar megszáradtak, kezdődhetett elölről a móka.
Vasárnap az óraátállítás ellenére hiánytalanul ott ül a nép a templomban. Borcsa egy szál barkát hoz el, két picus van rajta. Utólag hallja a papbácsitól, ahány picus, annyi Miatyánk. Örül, hogy nem volt nagyravágyó. Péter felbuzdul, a legbokrosabb ágat halássza ki a vederből. Otthon számolgatja, nagy győztesen. Kéri, hogy segítsek, mondjuk együtt, az már kettőnek számít. 🙂
Szerző: Pelusss | Már 29, 2018
Újságot készítünk neki suttyomban. Megérdemli. A gyerekeknek is beszámolok a fejleményekről, hiszen illusztrátorként ők is tagjai a szerkesztőségnek. És lőn, tudnak titkot tartani. Nem árulták el, hogy mire készülődünk, még akkor sem, amikor a kész lapot nézegettük titokban, s még egyet kellett aludni, amíg apát felköszönthetjük.
Szombaton nagy volt a sürgés-forgás. Borcsa nagy szívfájdalmára le kellett pakolni az íróasztalát, hogy hely legyen a finom falatoknak.
Sütés, főzés, nyalakodás. 9 gyerek, pocsolyázás az esőben, játszás, sötétedéskor pihentető mese. Végre hallottuk a saját hangunk.
Hozzászólások