Megvolt az első anya-lánya koncert. A Főtéren tomboltunk. Borcsika a nyakamba bújt, dúdolta, amit tudott, s időnként megerősítette, hogy Rúzsa Magdi a kedvenc énekesnője.
Ezalatt a fiúk a borutcában szórakoztak. Péter el volt tiltva a zajtól 10 napig. Külön kihívás volt, meggyőzni, hogy a koncertek szóra sem érdemesek.
Hosszú hétvégés rokonlátogatásra indultunk Bajorföldre. Az első számú atrakció a repülés volt. Borcsa a repülő ablakát nagyobbnak képzelte, mint kb. egy vonatablak. Péter füle elég hamar bedugult, ezért az út első részében jó hangosan lelkesedett: Édes Istenem! Mamamia! – ezt ismételgette felváltva.
Annak ellenére, hogy hajnalban keltünk a strapát bírta mindenki. Vitte a lelkesedés, a kíváncsiság és a fagyi a lábainkat tereken, parkokon át. Némi nehézséget okozott, hogy az egyszem unokaöcsnek egyszem babakocsija volt. Természetesen Péter és Borcsa is egyedül akarta tologatni. Második napra rájöttek, hogy ketten is lehet. Sőt még bicikli is került.
Három napig tartott a nagy családi barangolás metróval, autóval, gyalog, emeletes busszal és repülővel. Máté meg lett szeretve, el is fáradt szegény a nagy zsibongástól. Tele vagyunk élménnyel.
Vonattal indultunk Csíkba. Előtte logopédus, fagyi és játszótér. Az utazás csupa öröm volt. A vonat időben érkezett és nem is vesztegelt másfél órát az állomáson, mint legutóbb. Nyomtuk a kártyapartikat, olvastam a meséket, fogyott a szendvics. Sötétedéskor az aprónépet elnyomta az állom. Domokoson ébresztettem. Mindenki magára kapta a hátizsákját, s ügyesen hazabandukoltak az állomásról.
Kora reggel Péter a csirkék felé vette az irányt, s attól kezdve elég sok időt töltött a baromfik bámulásával, etetésével. Borcsa ki is fakadt egyik nap: Péter, te csak a csirkékkel törődsz, velem nem!
A csíki közös vakáció 6 gyors napot tartott. Voltunk Hargitán, a gyerekek kicuccoltak a Vallató mellé, lógatták a lábukat a jéghideg vízbe, ameddig bírták. Tata hozta a gombát s a kokojzát, csak meg kellett enni, s fel kellett dolgozni. Péter és Borcsa rendszeresen panaszkodtak a séták miatt. Kocaturistákat neveltünk.
Apa pénteken érkezett. Péter kölcsönkérte a karórámat, hogy mindig tudja, mennyi van még fél ötig. Pontos volt, mint mindig. Alig tudott szóhoz jutni, a gyerekek sétára invitálták, idegenvezették Hargitafürdőn.
Szombati nap és éjszaka Zselykézés jegyében telt. Borcsa régóta mondogatja, szeretne kistestvért. Egy darabig kitartóan játszott az unokatestvérével, ám hamar rájött, hogy ez a kistestvérség nem akkora móka, mint hitte.
Vasárnap indultunk vissza Borcsával, a fiú maradt még pár napot.
Elkészült a két tetőtéri gyerekszoba. Elsőként Borcsa érkezett haza. Felülmúlta minden elképzelésünket: első éjszaka nagy lelkesen a vadiúj szobájában aludt, tiszta egyedül a tetőtérben. Második éjszakára inkább lejött a nappaliba aludni. Aztán megjött Péter. Elosztották a mesekönyveket, mindenki bepakolta a polcára.
Este fektetés után, régóta csend honolt a tetőtérben. Az uram felbandukolt betakarni a népet. Hát Péter olvas az íróasztalánál. Következő este, amikor azt hittük, hogy már rég alszanak, nyitott ablaknál vízipisztolyoztak.
Nagy volt a készülődés, a gyerekeink nem ismerték az összes unokatestvérüket. Volt, akivel nagyon rég, mással pedig egyáltalán nem találkoztak. A gyerekasztal, a társasozás hamar összehozta a csapatot. Egyszer csak felfedezték, hogy ők unokatestvérek, nagyon szórakoztatónak találták.
Hozzászólások