Jó helyre kerültek

Szerző: HP | aug 22, 2017

Tulajdonképpen nem a fenti képet akartam betenni, hanem az alábbi linkben szereplő harmadik kollázst, de a gépem nem fogadta el:

https://goo.gl/photos/QeTZnGGfZJj8PgrD6

Az utolsó miniatűrhöz egy érdekes gondolatot is fűzött új tulajdonosa, a Bajorországban élő kedves gyógyszerésznő, Gudrunka, aki azt hiszem ezennel megkezdte egy gazdagodó magángyüjtemény megteremtését. Mindenképpen ezek a képek új lakásuk falait fogják diszíteni.

Ezt írta: Kolozsváron a nyáron Piroska néni műveiből választhattam. Bizony sok képtől nem tudtam megválni….6 nagy képet és 17 kicsit választottam ki….

Oly szépek…. és ezek hozzám szólnak….simogatják lelkemet.

Szeretetet, megértést, örömöt sugároznak, vígasztalnak és bátorítanak.

Augsburg mellett lakunk, Gersthofenben dolgozom, az Elisen gyógyszertárban.

Bizony, nem tudtam Kolozsváron Piroska néni csodálatos színharmóniájától, pozitív hangulatú képeitől megválni.

Az egyik miniatűr komoly gondolatokat ébresztett bennem, az elválásról:

“kérlek értékeld az életet,…..

mivel nem örökkévaló,

és valamikor elrepülünk

a nagy “ismeretlenbe”.

De mellette van a reményteljes “Kép az Életről” (mit schönen und Farbenfrohen Facetten- ich nenne es das Bild des Lebens)

A fenti fotót tegnap kaptam, Ingolstadtból, Skypeon. Mondanom sem kell, örömmel nyugtáztam, hogy jó kezekbe kerültek virágaim. Rajtuk is látom, hogy ragyognak az örömtől. A kezekben tartott képek ugyanis az erdélyi Göcsre kerülnek, a református parókia falaira, polcaira, ahol már várja őket néhány társuk. Kár, hogy az anyuka nincs rajta a felvételen. Valószínüleg ő készítette.

Múlt és Jelen

Szerző: HP | aug 19, 2017

Napokig hallgattam e blogban. Mert közben olvastam és elmélkedtem.

Olvastam, ámuldoztam, hüledeztem, bólogattam, elemeztem, fejtegettem, újraélve hét évtized eseményeit.

Nem volt egyszerű. Megvallom, – kikészített. És elgondolkoztatott. Mert én csak tudtam róla, hogy készül, de nem vettem részt e könyv alkotásában.

Igy számomra sok volt benne az új, a meglepetés. Igen, sokmindenről ebből a könyvből értesültem. Sok kérdésre e könyvből kaptam meg a választ.
Kit kell(ene) tulajdonképpen a történtekért felelősségre vonni? – gondolkodom azóta is egyfolytában.

A “tárgyakat”, vagyis áldozatokat?

Az “eszközöket”, vagyis besugókat?

Úgy érzem,- nem! Hiszen őket, – mindkét csoportot,- úgymond létrehozták, megalkották.

Mesterségesen. Méghozzá változatos módszerekkel, amit tökéletesen visszaad ez a korrajz.

Az a tulajdonképpeni vétkes akit/amit már nem lehet felelősségre vonni, mert már nem létezik, halott: a társadalmi rendszert. Amelyben mi annyira hittünk, legalábbis az elején, hogy egyre fejlődik, halad előre a Jó felé, s annak érdekében lelkesen kiabáltuk a jelszavakat, lengettük zászlóinkat, elszenvedtük a bajokat/bánatokat s örültünk a jónak/szépnek. Mert ne tagadjuk, mindkettőben volt részünk tarka, változatos életünk folyamán.

Sajnálom, hogy a három barát és sok szereplője nem érte meg e könyv megjelenését. Magamat ilyen szempontból szerencsésnek mondhatom…

 http://magyarnapok.ro/2017/konyvbemutato-eddig-hallgattak-most-beszelnek/
http://magyarnapok.ro/2017/galeria/gallery/mersdorf-ilona-horvath-pal-errol-nem-beszeltunk-konyvbemutato/