Szerző: HP | Júl 6, 2018
M. Simon Katalin
Új világunk
Az új világban, ahol a csillagokat
filmről ismerik csupán,
ahol Isten se lát le az égből
csak füstfelhőkön átsejlő
felhőkarcolók hegyéig,
ahonnan a madarakat elűzi
az éjszakák mesterséges fénye
s az utcák zaja, ahol a járdákon
rohanó személytelen tömeg
az időt pénzben méri, és a jelszava:
Élj a mának! –, ahol az ember
a maga helyére gépet tervez,
és ő maga is robotként él,
az új szabadság torz arcot visel,
torzul az ember képe önmagáról,
s az isteni teremtésnek hitele nincs.
De ebben az új világban még
„ vannak vidékek”, ahol az ember
ember maradt, ahol az ősök sírján
virág nyílik, az utcán ismerős az
ismerőssel kezet ráz, ahol nem
szégyen bánatban együtt sírni,
s örömben együtt mulatni az időt.
+++
Az apeva öt sort tartalmaz, a sorokban pedig rendre 1, 2, 3, 4 és 5, tehát összesen 15 szótag lakozik.
M. Simon Katalin
Apevák
Könyv,
te légy
örökké
világunknak
világossága!
…
Szólj,
szavam,
hirdesd, hogy
a szeretet
megtartó erő!
…
Jó
pásztor,
tereld nyájad
dús mezőre,
ott nyugalmat lel!
…
Ím,
várad
homokból
építetted,
s elfújta a szél.
…
Nap
süti
a mezőt,
aratásra
érik az idő.
…
Nyár,
érleld
választott
gyümölcseid,
legyen bő szüret.
…
Fa,
virág,
állatok
tanítanak.
Figyeljünk rájuk!
…
Jó
a szél,
csónakod
most tedd vízre,
s evezz célodig!
https://incredibilia.ro/cele-mai-periculoase-drumuri-spre-scoala/
Ime, vannak gyerekek, akik nehéz, nagyon nehéz körülmények között jutnak el az iskolába.
Lia küldte ezt a fantasztikus anyagot:
https://www.youtube-nocookie.com/embed/xHkq1edcbk4?rel=0
Szerző: HP | Júl 2, 2018
M. Nagy László
A kísértet
A disznóölés mindig nagy esemény volt egy-egy család életében. Nem volt ez másképp Cirjákéknál sem. Már előtte való napon elkezdődött a sürgés-forgás. Előszedték az asztalokat, edényeket, megtisztították a fokhagymát. A gazda elkészítette a pörköléshez a szalmát és nagy szakértelemmel megélesítette a késeket. A disznót megfogni meghívta a szomszédokat is. – Jó korán jöjjenek – mondta-, hogy idejében végezzünk és estére nyugodtan ülhessünk a disznótoros vacsorához. Elment Gazsi komájához is, aki elvárta, hogy őt is meghívja. – Megyek egykomám, már hogy ne mennék, mihelyt elharangozom a hajnalt. Ő volt ugyanis a község harangozója.
Másnap Cirjákéknál már hajnalban világot gyújtottak. A gazdasszony betüzelt, a gazda is készült a nagy napra. Nemsokára jöttek a szomszédok is. Mint ahogy ilyenkor szokás, már előre felhajtottak test –és lálekmelegítőnek egy-két kupicával. Miközben fogyasztgatták a tüzes törkölyt, Cirjákné a gazdasszony lélekszakadva rohan be a konyhába.
– A disznó, János, a disznó… Uramisten, megszökött, megérezte, világgá ment…
A férfiaknak a torkán akadt a szó is, a pálinka is. Mindannyian rohantak ki az udvar végébe az ól felé. Az ajtó tárva-nyitva, a disznó sehol. Mielőtt valami okosat kisütöttek volna, rémületüket Gazsi koma a harangozó ijedt segélykiálltása fokozta még jobban.
– Emberek, komám, gyertek gyorsan kísértet van a templomban!
Egyszerre megfeledkeztek saját bajukról, az elszökött disznóról. Mindannyian rohantak a közeli templomba, hogy megnézzék mi történik ott.
– Harangozás előtt kinyitottam a templom ajtót, hogy szellőzzön egy kicsit. Amikor lejöttem a toronyból s be akartam csukni az ajtót, zörgésre lettem figyelmes. Megijedtem. Gyorsan becsuktam az ajtót és rohantam értetek – meséli Gazsi koma a harangozó. Azonban nem kellett sokat beszélnie, mert ahogy a templom elé értek, jól lehetett hallani a templomból a furcsa zajt.
– Ez csak kísértet lehet – mondták többen is.
Még teljesen sötét volt. Mi lesz most? Ki megy be elsőnek? Cirják bátyánk úgy gondolta mégiscsak az egyetlen komája a harangozó, ő a leghivatottabb erre a feladatra, mert a pébános úr nem egy korán kelő típus és még alussza az igazak álmát.
Gazsi koma élete legnehezebb percei következtek. Összeszedte minden bátorságát. Nagy óvatossággal és félelemmel lassan kinyitotta az ajtót. A mély csendben a nehéz fajtó minden csikorgása ágyúdörgésnek tűnt. Még akkor seni sem sejtette, hogy a templomban Cirjákék disznója tartózkodik. De nem jól érezhette magát, mert amint kinyílt az ajtó, usgyi, menekült kifelé. Egyenesen Gazsi koma lábai közé. Nagy volt a disznó, kicsi a harangozó. Így találta magát szegény öreg a disznó hátán, a menetiránynak háttal. Az meg futott vele. A szerencsétlen ijedtében csak annyit tudott kiáltani;
– Isten veled Cirják komám engemet már visznek!
A disznó meg futott, futott. Egyenesen haza, az ólba, hátán a harangozóval. De mivel az ól ajtaja alacsony volt, a megrémült Gazsi koma fennakatt, majd lehuppant a földre.
Bezzeg volt nagy kacagás, amikor a faluban megtudták, hogy a harangozó meglovagolta, azaz megdisznagolta a komája hízó disznaját.
***
A fenti képet a napokban küldtem Braziliába egy világkiállításra, Még nem kaptam rá választ, hogy megérkezett-e. Ha véletlenül nem,- küldök egy másikat, egy hasonlót. Most ez a sorozat jött divatba nálam. Décsében festettem őket néhány héttel ezelőtt.
Szerző: HP | jún 29, 2018
M. Simon Katalin
Megújulás
Fényt szitál a földre a nap,
Erdőn-mezőn élet fakad,
Álmából ébred egy bogár,
Hét fűszál között botorkál,
Madár száll bizsergő ágra,
Párját oda csalogatja,
Hévvel a megújulásnak
Új dallamot komponálnak.
***
Nem tudom feledni:
Kányádi Sándor: http://mek.oszk.hu/02600/02673/html/index.htm
Viktor küldte: https://www.flickr.com/photos/vikig/albums/72157696679573571
Sára: Japán egy teljesen más világ:
http://fasingur.info/33-de-poze-care-demonstreaza-ca-japonia-nu-seamana-cu-nici-o-alta-tara-din-lume/
Szerző: HP | jún 20, 2018
Elhunyt Kányádi Sándor
2018. június 20., szerda
Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor, az erdélyi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. A Kossuth-díjas református költő, író, műfordítót szerda hajnalban érte a halál Budapesten – tájékoztatta a család az MTI-t.
Kányádi Sándor 1929-ben született a Hargita-megyei Nagygalambfalván. Középiskolai tanulmányait 1941 és 1944 között a székelyudvarhelyi református kollégiumban végezte. Költői tehetségét Páskándi Géza erdélyi magyar író, költő, esszéíró, drámaíró, publicista fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát 1954-ben, tanárként soha nem dolgozott, az erdélyi magyar irodalomnak szentelte életét.
Első verseskötete 1955-ben jelent meg Virágzik a cseresznyefa címmel. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozták meg költészetét. Fő erkölcsi kérdése a közösséghez való hűség és a társadalom drámai konfliktusainak feltárása volt. Verseiben a magyarság sorskérdéseire kereste a választ (Fától fáig, Halottak napja Bécsben, Krónikás ének, Visszafojtott szavak a Házsongárdban). A népköltészetben gyökerező hang és a közösséghez fűződő hűség tette egyedivé és különlegessé stílusát és a műfajok változatosságát.
Több vers- és mesekötete szól a gyermekeknek (Három bárány, Farkasűző furulya, Világlátott egérke, Billeg-ballag, Kecskemesék, A kíváncsi Hold), számos versét a Kaláka együttes zenésítette meg. Lírai műveinek megteremtésén túl a prózában is remekműveket alkotott. Életművének fontos részét képezik az esszék és műfordítások (Erdélyi jiddis népköltészet, Egy kismadár ül vala, Csipkebokor az alkonyatban), írt drámát és forgatókönyvet is, verseit számos nyelvre lefordították. Részt vett a Digitális Irodalmi Akadémia megalapításában, az ő kezdeményezésére nyílt meg 2012-ben Budapest I. kerületében a Mesemúzeum és Meseműhely.
Gazdag pályafutását során számos díjjal elismerték, 1993-ban Kossuth-, 1994-ben Herder-díjat, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét vehette át, 2009-ben Budapest I. kerületének és szülőfalujának díszpolgára lett. 2002 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották. 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal, 2017-ben Prima Primissima Díjjal tüntették ki.
(http://www.reformatus.hu/mutat/15313/)
https://index.hu/kultur/2018/06/20/meghalt_kanyadi_sandor/
Egy felejthetetlen (az utolsó!) találkozás emlékét őrző képsor:
2016-Kányádi Sándoréknál: https://goo.gl/photos/gyKCyMyKtpM4PZEz7
Szerző: HP | máj 30, 2018
Nagy élmény volt a kaposvári Szín-Folt Galéria által szombaton, május 26-án rendezett Miniatür kiiállítás megnyitója. Különleges volt. Ilyenen még nem vettem részt. A nagy meleg és nagyszámú közönség miatt az utcán tartották. Ez különös hangulatot kölcsönzött neki, mert az utca zajos volt, az emberek a hátunk mögött jöttek-mentek, meg-megálltak, és még zenefoszlányok is színesítették az egészet. A rendezvény ugyanis része volt a négy napos hangulatos, változatos, ötletes kaposvári Rippl-Rónai fesztiválnak.
Másik érdekesség az volt, hogy a helyszínre felállított tv képernyőjén levetítették a Szödligeti randevú diaporámát, amelyet M.Nagy László helembai (Szlovákia) blogtársunk alkotott a képeimből és az általa hozzájuk írt haikukból,- zenei aláfestéssel.
Élmény volt még azért is ez a kiállítás megnyitó, mert sok művésszel ismerkedtem meg. Örülök, nagyon-nagyon örülök, hogy ott lehettem.
A hangulatot talán tükrözik az alábbi fényképek, amelyek nem időrendi sorrendbe állítva láthatók, hanem a rendszer kénye-kedve szerint:
https://photos.app.goo.gl/l7jhJHT3T2OqYj1s1
Hozzászólások