Aranyketrec

D. Nagy Éva küldte az alábbi anyagot, melyet három nappal ezelőtt a Nürnbergi Nosztalgia Klub összejövetelén ismertetett.

“Szabadság: annyit jelent, hogy szabad saját egyéniségem törvényei szerint élnem. A szabadság ellentéte nem a rabság, hanem a kényszerű alkalmazkodás.
A társadalmi törvény nem összessége, hanem eredője, az egyéni törvényeknek. A legtöbb ember magántörvénye eltér ugyan a társadalmi törvényektől, de nem olyan mértékben, hogy ne tudna alkalmazkodni   hozzá. Aki alkalmazkodik, azt hívják normálisnak.
A legtöbb ember számára könnyű az alkalmazkodás: vagy azért, mert egyénisége nagyjából megfelel a társadalmi követelményeknek, vagy azért, mert nincs egyénisége.
Akinek van az vagy össze tudja egyeztetni a társadalom összegyéniségével vagy nem. Ha igen, akkor önként alkalmazkodik, tehát lehet szabad. Ha nem, akkor kényszerűen alkalmazkodik vagy fellázad. Ebből a lázadásból támadnak a forradalmárok, az újítók, a reformerek, alkotó művészek és tudósok. Mindazok akik újat adnak az emberiségnek. Csakhogy nem minden egyéniség egyben alkotó tehetség. Közepes tehetségű egyéniségekből lesz a különc, a diletáns, a magányos farkas, a lázongó, a megszállott, talán remete is. Nem elmebeteg, de nem is normális a szónak abban az értelmében, hogy olyan mint a norma, vagyis mint az átlag, mint mindenki más.“

„Normálisnak nevezzük, az olyan embert, aki a jelenlegi társadalom törvényei, szokásai, hagyományai szerint él. Aki erre nem képes, az abnormális: zavart elméjű vagy gyengeelméjű vagy bünöző. A társadalom fél azoktól akik a törvényeit nem tisztelik. Fél tőlük, börtönbe vagy elmegyógyintézetbe zárja őket.“

„Kettős ketrecben élnek az elmebetegek: egyiket ők építik a lelkük köré, a másikba a társadalom zárja a testüket. A maguk csinálta ketrec rácsait lebontani nehezebb, sokszor megoldhatatlan; a társadalom falait lebontani sem könnyű éppen, de legalább nem reménytelen. S ha ledönteni nem is, de megaranyozni a ketrecet! Ez is valami. Sőt – adhat-e az ember ennél többet? Végre is többé-kevésbé mindannyian ketrecben élünk. Talán a boldogság illúziója nem egyéb, mint a ketrec aranyos csillogása.”
– írja az Aranyketrec című regényében Benedek István, aki éppen ma 100 éve, 1915  január 17-én született.

Benedek István magyar orvos, író, művelődéstörténész, polihisztor, Benedek Elek unokája, Benedek Marcell fia, Benedek András öccse. Már gyermekkorában kitűnt írói vénájával, levelei jelentek meg nagyapja Cimbora című híres erdélyi gyermekújságjában, s ezek felhasználásával íródtak Benedek Elek jóvoltából „Öcsike nadselű gondolatai”.
1940-ben szerzett orvosdoktori oklevelet Budapesten, ezt követően Csepelen volt kórházi orvos.
1945-47-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanított pszichológiát (kórlélektant) vezetőtanárként, professzorként. A magyar nyelvű oktatás megszüntetése után visszatért Budapestre, ahol 1948-ban az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet főorvosává nevezték ki, 1951-ben elmeorvosi szakvizsgát is tett.
1952 és 1957 között az intaházai munkaterápiás elmegyógyintézet igazgatói posztját töltötte be. Itteni tapasztalatait és gyógyítási módszerét foglalta össze az Aranyketrec: egy elmegyógyosztály élete c. első kiadásban 1957-ben megjelent munkájában, amely számos kiadást ért meg, és valóban ismertté tette őt az orvosok és a téma iránt érdeklődők világában.
1957-58-ban internáltként élt, majd visszakerült Budapestre, ahol a 12. kerületi pszichoterápiás szakrendelést vezette 10 éven át, 1968 és 1971 között ugyancsak a kerületben a Tanács művelődési osztályának tanácsadójaként működött. A rákövetkező években szakíróként, lexikonszerkesztőként, szépíróként dolgozott, és számos értékes televíziós műsor elkészítése fűződik a nevéhez.
Az orvosok és művelődéstörténészek mellett, több íróhoz és költőhöz fűzte szoros barátság; házában lakott élete végéig Karinthy Frigyes fia, a költő Gábor.
Gyermektelenül hunyt el, vele megszakadt a három kiemelkedő magyar személyiséget adó Benedek família egyik ága, a Benedek Elekkel, Benedek Marcellal és Benedek Istvánnal jellemezhető ág.

http://cultura.hu/kultura/benedek-istvan-eletmuve/
(Folytatás a Hozzászólásokban)