Viktor küldte az alábbi anyagot:
ÁPRILIS BOLONDJA
(Forrás: Ráth-Végh István : A Fáraó Átka, Delfin Könyvek, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1977)
Elméletek és tények
A régi francia naptár szerint az esztendő április 1-én kezdődött. Ezen a napon ősi szokás szerint az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. IX. Károly király 1564-ben elrendelte, hogy az esztendőnek ezentúl január 1-én kell kezdődnie. Ehhez képest az ajándékozások időpontja is áttolódott január elsejére, de a régi évkezdet még sokáig kísértett az emberek emlékezetében.
Eleinte április 1-én is küldözgették az ajándékokat, majd tekintettel a kettős költségre, az április elsejei ajándékozás lassanként elsorvadt, értékes ajándékok helyett inkább tréfásakat küldtek, s végre kialakult a szokás, hogy a hamis év kezdetet hamiskodással ünnepelték meg.
Létezik olyan elmélet, amely az öreg Noéra hárítja az április járatás eredendő bűnét. Tudvalevő, hogy Noé akkor bocsátotta ki az első galambot, amikor még magasan állt a víz a földeken, s a galamb szégyenszemre vissza is tért, mert nem volt hová leszállania. És miután köztudomású, hogy ez április 1-én történt, az április járatás a galamb hiábavaló megbízatásának az emlékét őrzi.
Akadt olyan kutató is, aki a Szabin Nők elrablása körül keresgélte az eredeti okot; ugyanis Romulus az áprilisi Neptun-ünnepélyekre hívta meg a szabinokat, és az odazarándokoló jóhiszemű vendégeket kellemetlen csalódás érte, mert az ünnepi játékok helyett egész komolyan elragadták a leányaikat.
Az északi mitológia hívei nem engedik át a dicsőséget se Noénak, se Romulusnak. Egyszerűen a Thor germán isten tiszteletére rendezett áprilisi ünnepségekből született meg az április bolondja, valamely szófacsarás révén, mert Thor azt is jelenti, hogy bolond.
Romantikusabb és együgyűbb a Skade nevű gyönyörű szép óriás leányról szóló változat. Ennek az apját megölték az Ázok, akik voltaképpen az északi mitológia istenei. Az óriás leány bosszút fogadott, teljes fegyverzetben beállított az istenekhez, és kihívta őket páros viadalra. De az istenek nagy nőismerők voltak, nem jöttek elő a házukból, csak az ablakon keresztül szóltak ki: „Rendben van, de előbb nyilatkozzál, mit akarsz inkább: párbajozni, vagy férjhez menni?” A kérdés elevenbe vágott, mert Skade már régen szerelmes volt Balderba, a legszebbik isten fiúba. Hajlandónak mutatkozván a békés megoldásra, az istenek csak azt a korlátot szabták, hogy Skade csupán lábszemle alapján keresheti ki a jövendőbelijét. Vagyis valamennyi isten fejtől bokáig be fog takarózni, s csak a lába áll majd ki a választás céljaira.
Így is történt, és Skadét a hideg lelte a szörnyű bütykök láttára, amelyek eléje tárultak. Végre két karcsú bokára bukkant. „Ez Balder!” − kiáltotta, és megragadta a bokákat. De nem Balder volt, hanem Njord, az esőisten, akit utált. Mégis hozzá kellett mennie, és szörnyű balfogásának emléke megmaradt az április járásban, amely az eső isten tiszteletére tavasz elején rendezett ünnepségeken volt szokásos.
(Az anyag folytatása a Hozzászólások rovatban olvasható)
Hozzászólások