Egy hét késéssel az oviban is megünnepeltük anyák napját.
Szombat reggel Borcsa zokogva közölte, hogy itt kell legyen az összes nagymamája. Mert az óvónéni megmondta. Végül talált megoldást a problémára. Jövőre építünk két házat az udvarra, s Gábor tata állatainak egy kerítést. Jól elférünk mind. Kicsit sajnálta a Miki tata kertjét, de legalább mind együtt leszünk, s a mamák el tudnak jönni a hasonló kaliberű ünnepekre.
Délutánra mindenki magára öltötte jobbik ruháját, elkészült a hangya fejdísz Péternek, az ibolya Borcsának, s a sütemény is.
Nekem, mint kétgyermekes anyának, azt tetszett a legjobban, amikor a gyerekek legalább két percig némán ültek a színpadon, míg Brigi óvó felolvasta a szívhezszóló köszöntőt. Nem hittem el, hogy az enyéim is ülnek, csendben, majdnem mozdulatlan. Igaz, Zdenkó próbálta szaboltálni a produkciót, de rohangászása nem volt ragályos.
A nagycsoport műsorát az udvaron bírtuk ki. A virágosztásra újra sikerült összeszedni a gyerekeket. Szendvics és válogatott sütemények felzabálása után kezdődhetett a rohangászás. Virgoncan értünk haza, akkor még nem sejtettük, hogy estére itt lesz Laringitisz és jó baártja a Nagy Hányás.
Hozzászólások