Figyelem! Nem egy vidám történet következik.
Anyáknapját ünnepeltük az oviban. Szombat délután 3-tól. Közös barkácsolással indítottunk. Könnyedén legyártottuk hármasban a csigát és a Kisvakondot. A gyerekek kint futkároztak az udvaron, az apukák sütötték a sütnivalót, a nap is kisütött. 4-kor gondoltam egy merészet, s elvágtattam a szomszédos kicsi templomunkba búcsús misére.
Tíz perccel kellett volna korábban eljönnöm. Merthogy közben a gyerekek az anyukáknak énekeltek, s átadták a meglepi ajándékot. Három gyereknek hiányzott az anyukája, abból kettő az enyém volt. A harmadiknak kéznél volt a nagymamája. Pétert nem hatotta meg az eset. De Borcsa sírásra fakadt, zokogott szépen csendben, majd szépen hangosan. Az uram sms-ekkel bombázott, hívott. Telefon lehalkítva.
A délután hátralevő részében igyekeztem példásan helytállni, eloszlatni a leány bánatát s a lelkiismeretfurdallásomat. Másnap este elénekelték az anyáknapi dalokat csak nekem. Borcsa ismét sírva fakadt: Anya, miért nem voltál ott?
A gubanc még bennünk van.
Hozzászólások