Seres László:
SZÉTHULLT PERCEK
A széthullt perceket…már nem lehet összerakni…
Régmúlt idők ebédcsalogató
melegségével öleltél át.
Kendőd lehullt, hajadban éreztem
az ételgőz kapros illatát.
Szemed fényt terített, csillagabroszt,
csak nekem, mosolyod is kigyúlt.
Feltálaltad életed, úgy vártál,
mint Isten a tékozló fiút.
Így érkeztem hozzád éveken át,
mint egy sóhaj, mint egy gondolat,
gyökeréhez visszahajló ágként,
hogy táplálj, enyhítsd gondomat,
hallgassak a szótlanság zajával,
megcsókoljam fáradt két kezed,
s összerakjam neked jó anyám
napokká a széthullt perceket.
***
M. Simon Katalin:
ANYÁCSKÁM RINGAT
Anyácskám ringat:
Aludj, gyermekem!
Simogat hangja
Lágyan, melegen.
Közelg az álom,
Érzed bársonyát?
Ne félj az éjtől,
Szórja csillagát!
Anyácskám ringat:
Aludj, gyermekem!
Simogat hangja
Lágyan, melegen.
Hozzászólások