Két napos dolgozda után estére vetődtem haza. Apa kitűnően kezelte a helyzetet. Volt mosás, főzés, ámítás. A viszontlátás örömét némi franciakrémessel fokoztam. Az utolsó morzsákat csipegette a jónép, mikor Borcsa beköpte, hogy Péter hal lesz. Mármint holnap a maszkabálon, amire én hosszú téli estéken bohócjelmezt fabrikáltam.
– De Borcsa, nem erről volt szó? Honann varázsoljak haljelmezt? Miért nem szóltatok korábban?
– Szóltunk, de nem voltál itthon. – Helyes válasz, 10 pont.
A tárgyalások bohóchallal tematikával indultak. A vártnál egyszerűbben eljutottunk a szárazföldig. Péter áthúzta a szabotázsakciót, s örült a tiritarka bohócjelmeznek. Mire nyugovóra tért a ház népe, elkészültek az utolsó simítások: bohócanadrág karcsúsítva, süti elkészítve, lepke fejdísz kipipálva, karácsonyfa jelmez kész. Apa önállóan intézte saját horgásszerkóját.
Eljött a nagy nap. Mire megérkeztünk a kicsikultúrba, a fiú közölte, hogy királyfi lesz. Elég nyomatékosan adott hangot szilárd elhatározásának, ezért Apa hazalépett, a tavalyi királyfijelmezért. Mire dúlva-fúlva megjött, Péter bohócruhában pompázott. Gondoltam, ezzel pontot tettünk a történet végére. Hát nem. A fiú időnként bohóchaját koronára cserélte, s karddal hadonászott.
Ejtsünk néhány szót Borcsa remek lepkejelmezéről. Mamikától kapott egy lepkeszárnyat, ha jól megnéztük, angyalszárny volt az, de nem mertük jól megnézni. A többi cucc kikerült otthonról. Ezért kellett volna apa karácsonyfa legyen, mert a lepkeangyal hozta apát. Végül apa horgász lett Hal Péter miatt. Anya pedig nem hagyhatta veszendőbe a karácsonyfává alakított zöld poncsót. Tudom, nem lehet követni. Nekem sem sikerült mindig.
A maszkabál fénypontja 5 darab torta kisorsolása volt. Természetesen nem lett a miénk egyik sem. Volt nagy szomorkodás. A Rókasarkon palacsintával vigasztaltuk az aprónépet.
Hozzászólások