Az idén sem spóroljuk a maszkabálos viszontagságokat. Hetek óta lapul a szekrényben az oroszlánjelmez. Időben kölcsönkértem, büszke voltam magamra, s minden.
Az esemény előtt egy héttel Péter közli, ő biza meggondolta magát, gepárd lesz, mert az gyorsabban szalad, mint az oroszlán. Napokon át ecseteljük az állatok királyának pozitív tulajdonságait, de nem sikerült meggyőzni a gyermeket. Tegnap megnéztem, hogy néz ki egy gepárd. Nem lesz egyszerű, de nem lehetetlen. Kicsi idő kell (épp nincs), s meg is van a gepárdjelmez. Este megtudtam: egy hetet tolódik a maszkabál. Hujj, de boldog voltam.

Borcsa Elsának készült. Meggyőztem: a szekrényben lógó hófehér tündérruha kitűnő választás, nem muszály kék. Majd varrunk hozzá palástot. Aztán megjött a Tappancs, benne egy farkasálarccal. Azóta farkasnak készül. Szereztem egy bundamellényt (fehér bárányra hajazott). Némi aggodalommal vittem haza, kigondoltam, mivel fogom magyarázni a bunda bárányságát, s hogy húzom rá a farkasra (nem volt egyszerű, hihető sem). Nem volt szükség semmi fondorlatra, Borcsa egyből rájött, hogy ez egy szuper hófarkas mellény, s az északi sarkon fog élni benne. Már csak egy farok kell.