Nagy munkában vagyunk. Borcsa elrendezte a kavicsokat a fűtőtest alatt, meg is száradtak. Péterrel belelapátolják a kiszuperált kalácssütőbe. Gyertyát szurkálok. A szorgos gyermekkezek pedig diót, makkot, faágakat, kis gömböket pakolnak a kompozició tetejére.
Kiderül, téli koszorú kell a gyerekszobába. Apa egyik régi ingét szabjuk fel. A mackókat szín szerint ketté osztják. Egyenként adogatják, egy fiús, egy lányos a sorminta. Ragasztgatom rá.
A nagy idill közepedte kiborul a bili. Péter áthúzza a szépen kitervelt programot: nem hajlandó a városba menni. Vagyis pontosabban ebédelni. A városba az mehet, aki ebédelt. Végül Apa viszi Borcsát orvosi ellenőrzésre, mi pedig Piri mamával lemondunk a bevásárló körútról. Pétert vigasztalunk. Hamar megy, bocsánatkérés, dinós társas, tejföles csirke. Mire megjön a leány, teljes a béke.
Meggyújtjuk az első gyertyát. Egy gipsz Kisjézus kerül az asztalra. Bölcsőkosara jó nagy, férjen benne a szalma. Egy jócselekedet, egy szalmaszál. A lényeg, hogy ne fázzon.
Hozzászólások