Pakolunk a pizsamaparti előtti estén.
Borcsa szája be nem áll: Anya, inkább ezt a szoknyát viszem, jaj nem jó, nem csúszik a csúszdán, nadrág kell, egérkével aludjak vagy malackával? A fogkefét ne felejtsük el, mivel fogunk takarózni?
S így tovább. Megállás nélkül. Szédülök.
Egyszer idegesen felkiált: Jaj, anya, akkora zaj van, nem bírok gondolkodni.
Hozzászólások