Éva közölte velünk az alábbi gondolatot:
“Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”
(Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam)
***
Seres László versei:
Percnyi öröklét
Lángol az égbolt
Bronz hegyek ormán
Árny koszorút bont
Szökken az éj
Teste falán át
Hold-tavi krátert
Vágat a zsibbadt
Agyban a vér
Kedvesem ébreszt
Hozza a hajnalt
Test-meleg óbor
Méz aranyát
Lobban a vágyunk
Percnyi öröklét
Csókjait óvón
Őrzi a szánk
A pillanat
A pillanat mindig velünk van…
az éveket meg építgetjük
ezekből a pillanatokból.
Ezért gondolom, hogy
a pillanat az életünk,
ami éppen most hat ránk,
s hatunk mi is rá.
Hopp, de miről is beszéltem,
már el is illant,
s már egy másik pillanat az,
ami karjában ringat,
de ni csak, már ez is elhagyott.
Hát valahogy
így éljük életünket,
rakjuk egymásra
leghűtlenebb szerelmünket.
A pillanatot.
Hozzászólások