Szombaton nagy nyugalom volt a házunk táján. Délelőtt közösen tettünk-vettünk, ebéd után biciklizés a faluban, aztán estig ment a társasozás házibulival felváltva. Négyesben. Tényleg boldog családi kör volt.
Este 10-kor hátradőltünk az urammal, képzeletben meg is veregettük egymás vállát, hogy milyen csudaszép napunk volt. Senki senkivel nem veszekedett, nem osztottunk igazságot, kitűnően haladtunk a házimunkával, és önfeledten családilag együtt ügyködtünk egész nap.
A nagy idillben eszembe jut, dél óta nem láttam a telefonom. Nem is láthattam, az előszobában lapult a kabát zsebében. 3 nem fogadott hívás, 4 olvasatlan sms. Áhá, hogy este 6-tól megbeszélésre kellett volna menni. Tényleg. Cserkész becsszóra ígértük, számíthatnak ránk, ott leszünk. És igen, ma kellett volna jöjjön az építőmester, megállapítani az anyagszükségletet. Hát igen, mindennek ára van. 🙂
Hozzászólások