Fotó: internet
Kicsi koromban egyszer egy délutáni alvásom közben beszemtelenkedett egy légy a fülembe. Rettenetes élmény volt arra ébredni, hogy valami óriási zajt csap, zúg, mozog, s nehezen szabadult ki onnan. Azóta is, immár lassan 45 éve, nappal csak úgy fekszem le, ha lefekszem, hogy az egyik fülemen fekszem, a másikat betakarom. Ebben a kánikulában semmit nem takarok be magamon, de a fülem igen. S mivel errefelé még este tízkor süt a lemenő nap, így gyakran ezt teszem. Akkor is így járok el, ha nincs benn légy. És nálunk nincs benn, mert mániákusan vigyázok hogy ne legyen. Szúnyoghálok vannak az ablakon, ajtón, légycsapóból elektromos van kéznél. Ha véletlen az ajtó nyitásával besomfordál egy, addig jövök – megyek a lakásban a légycsapóval, ami elektromos, ugyebár, míg el nem kapom, s halálra nem perzselem. Igen, igen, kegyetlenség, de nem én találtam fel, s nem én kezdtem a mostani legyek őseivel a háborút.
Tegnapelőtt a fürdő ablakán megadta magát a szúnyogháló, s egyik sarka lefittyedt. Mire észrevettem, már benn is volt egy légy. Egy közepes termetű, a szokottnál kicsit hangosabban zúgó, és sebesebben repkedő, enyhén zöldes színű légy. Nosza, előkerestem a légyfogót, az elektromosat. Sokáig kergettem, de mindegyre kicsúszott a csapó útjából, s megúszta. Már-már kezdtem gyanakodni, hogy ebből keményebb csata lesz, s lőn. Kénytelen voltam este úgy lefeküdni, hogy az uramnak kiadtam az ukázt: ha éjjel kimegy a hálóból, szokásunkkal ellentétben csukja az ajtót, mert ellenség leledzik a házban. Végtelen türelemmel megáldott emberem pisszenés nélkül vette tudomásul a harci helyzetet, s kérésemnek megfelelően cselekedett. Tegnapra aztán kimerült az elem a légyfogóból. Na, nem baj, úgyis máshol van dolgom, töltőre tettem az elemeket, s a dög megúszta még egy darabig. Estefele nekiálltam , üzembe helyeztem a fegyverem, s hajrá, csatára fel!
Eltelt két óra mire beletörődtem, hogy vagy kiment, a csata hevében néha kinyitott ajtón keresztül, vagy a szüntelen repülésbe belepusztult, s valahol senyved a teste, majd nagytakarításkor felporszívózódik. Ezzel nyugodt lélekkel lefeküdtem. Ma hajnalban arra ébredtem, hogy ott dünnyög a szobában az eszemadta! Fúriaként pattantam fel, kirobogtam a konyhába, s vissza az elektromos fegyverrel, legyet ölni, perzselni, megnyúzni, s még egyéb kárt is tenni benne! Fent repkedett teljes nyugalommal a csillár körül, ahol nem értem el, s komolyan mondom, mondikált. Hogyaztmondja: ” Nem lehet a légynek békét hagyni? Kergetni kell, fegyverrel rátámadni? Hát nem férünk meg ebben a nagy házban mindketten? Hát tehetek én az őseim bűneiről? ” . Én dühösen ugrándoztam, de sehogy nem tudtam elég magasra ugrani, így mikor megszólalt az éjjeliszekrényen az ébresztő, csak ennyit mondtam: ” Szerencséd van, megúsztad! De mire hazaérek híred -hamvad ne legyen, mert nincs kegyelem! ” Azzal elkészültem, s elmentem munkába.
Hazaérvén, a hőségtől tikkadtan nyúltam a hűtőbe hideg vízért, s fáradtan huppantam le az asztal melletti székre. Már majdnem a számnál volt az üveg szája, mikor az abroszon megláttam őt. A legyet. Az utóbbi napjaim ádáz ellenségét. Jobb kezemmel éppen elértem a pultra tett fegyverem. Lassan, óvatosan nyúltam érte, s ugyanilyen lassan közeledtem a szundikálni látszó légy felé. Ajkaimon már készülődött szárnyrakelni a diadalittas csatakiáltás. Anélkül, hogy felébredt volna, ráfektettem a rázós lapját a légyölőnek, s kéjesen benyomtam a gombot, hogy halálra süssem. Tudni kell erről a készülékről, hogy ha szúnyog, darázs, s egyéb repülő rovar kerül a közelébe, s én megnyomom a gombot, azonnal fickándozni kezdenek, és pillanatokon belül áramtól holtraváltan megdöglenek. Érezni a perzselt szagot is. Namármost, az én legyem feküdt továbbra is nyugodtan, meg se moccant. A perzselt szag is elmaradt. Csodálkozva emeltem fel a készüléket, hogy megnézzem lemerült-e megint.
Őlégysége ebben a pillanatban vígan megrázta magát, nyújtozott egyett, s elegánsan tovább libbent, esküszöm, röhögve. Most van egy házi legyem. Nem fogom megölni. Amelyik légynek ennyi esze van, s így tudott rángatni engem három napon át, az megérdemli, hogy éljen. Majd letakargatom amit le kell, s ilen pluszmunkákat végzek miatta. Egy befőttesüveg fedelébe tettem ki neki vizet, egy másikba valami parizert, mert van nekem lelkem, nem veszejtem éhen, ha már ez a helyzet…Végelgyengülésben pusztul majd el. Apropó… Mennyit él egy légy, ha nem ölik meg?
Hozzászólások