Felült az ágy szélén, kicsit öregesen nyögdécselt, s jobbra – balra fordulva megropogtatta a derekát, hogy szép lassan bemelegedjen a teste, s fel tudjon állni. Magában motyogva szedte össze a tiszta alsóneműt, törülközőt, végül az otthonkát. Az otthonka kopott volt, s ráadásul ódivatú. “Eh, ma nem ezt veszem fel! A lányok a “konyhában”, ha meglátnák ezt az ósdi darabot, biztosan megvetnének érte.” Hangosan nyikorgott a nehéz tölgyfaszekrény ajtaja, amint kinyitotta. Elővette a királykék melegítőalsót s hozzá egy halványabb kék fodros blúzt. Mosdás után, mikor felöltözve a tükörbe nézett, elmosolyodott azon, hogy mennyire nem illik a két ruhadarab egymáshoz. “Sebaj, itthonra jó lesz…”.
Kávézás közben benézett a “konyhába” . Szokás szerint rengeteg finomság volt már reggel korán feltöltve. Mindegyik konyha patyolat tiszta, minden étel tökéletes, s kívánatos. Ő is fel szokta tölteni az ebédjét, Lali unokája megtanította hogyan kell csinálni. A reggelit és a vacsorát ritkán fényképezi, azt csak odaírja, elmondja a lányoknak mi volt az. Sokan szokták lájkolni, s mindenféle bókokat írnak oda. Neki azért mégis hiányzik a régi társaság. Mártika, aki minden héten egyszer sütött valami süteményt csak a találkozóra, Lenke, aki mindig sebbel-lobbal érkezett, s csodálta az ő finomságaikat, és mindannyiszor elmondta, hogy ha majd nyugdíjas lesz, mejd ő is főzni fog…Nem érte meg a nyugdíjas kort. Aztán ott volt Mici, és az ő fenséges ételkölteményei. Ez a “konyha” most kicsit pótolja őket. Jól érzi magát, amikor ide bekukkint.
Ma tárkonyos levest főz, csirkeszárnyakat ránt ki, mellé rizibizit, s talán pár palacsintát is süt. A tavalyról maradt még eperlekvár, azzal tölti majd. Halkan dudorászva tett – vett a konyhában. Amikor készen lett akkurátusan elrendezte a csipkés asztalterítőn az ebédet, a palacsintákra fagyott eperszemeket tett, s egy kis tejszínhabot nyomott rá, a levesbe friss zöldpetrezselymet vetett, a rizibizit pár pötty pirosarannyal dekorálta, a virágos vázát kicist közelebb húzta a tányérokhoz. Lefotózta, és pár perc múlva már ott is volt a “konyhában”, a szöveggel. “Sziasztok! A mai ebédem! Reggelire tejeskávé volt, vajaszsömlével, vacsorára a tegnapi sültet eszem. “.
Elégedetten dőlt hátra s gondolatai a messze múltba szálltak. Észre sem vette mikor szundított el. Amikor felébredt pillantása a számítógép képernyőjére esett. Öröm töltötte el: majdnem ötvenen lájkolták a mai ebédet. Fájós derékkal állt fel a gép elől, kiment, s egy pohár vizet engedett magának. Az ebéd ott volt ahol fotózta, hidegen, az eperszem löttyedten, a tejszínhab a tányér aljára folyt. Visszaöntötte a levest a fazékba, a sütőbe tolta a csirkeszárnyakat, megevett egy palacsintát, s elővette a könyvét, visszaereszkedve a fotelbe.
“Holnapra is ki kell találnom valamit… Szinte várják a követőim mit főzők… ”
Szájbermami
Hozzászólások