Éva küldte az alábbi anyagot:
Április 11 a költészet napja
1964 óta, már 50 éve!
József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük A KÖLTÉSZET NAPJÁ-t.
Pilinszky János így vallott József Attiláról :
„Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma – költők tudják csak igazán! – egész világ a birtoka: fűszálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle.
Mozarti tehetség volt: a legbonyolultabb és a legegyszerűbb, a legmélyebb és a legtörékenyebb, a legsúlyosabb és a legáttetszőbb. Ady titáni erőfeszítése után ezért vették őt észre oly kevesen. A legkülönbeket az emberek mindig rossz irányból várják. Neki nem voltak fejedelmi pózai, mint Adynak; nem ismerte a romantikus díszeket; legmerészebb kísérleteit is a tökélyig megoldotta. Sorsa a legkülönbekével rokon: Hölderlinével, Kaffkáéval, Jézuséval.
Huszonöt évvel halála után még ma is ő a legmodernebb költőnk.“
József Attila már 77 éve halott és még mindig nagyon modern, egy időtlenné vált költőóriás.
Közben születtek új költők is, új versek is.
1972-ben Farkas Árpád indulásakor Féja Géza ezt írta a Tiszatájban: „Örvendezzünk, mert költő érkezett.“
Irodalomtörténészek József Attila, Nagy László hatását fedezik fel verseiben.
Farkas Árpád nem tiltakozik ez ellen,vállalja ezeket az elődöket.
„Azt hiszem, hogy a mi nemzedékünk tagjai s az előttünk járók közül nagyon ritka az a kivétel, aki elkerülhette volna József Attila szellemi hatását. Óriási volt, amikor felfedeztük a kötelező iskolai tananyagból kilépő költőt, az életmüvet. Hogy nem proletárköltő volt, hanem a költő maga.“(Farkas Á.)
Élő klasszikusként köszöntötték Farkas Árpád József Attila-díjas költőt születésnapján, április 3-án a Székelyföld folyóirat szerkesztői és szerzői Magyarország Sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja szervezésében.
Bár Farkas Árpád nem szereti ezt a „titulust”, ő tényleg egy élő klasszikus, erdélyi költőink közül neki van a legkarakteresebb hangja, utánozhatatlan, mondta Lövétei Lázár László, a Székelyföld főszerkesztője.
Czine Mihály(aki április 5 lett volna 85 éves) írta „Farkas Árpád vállalása című monográfiájában. „A pusztulással, az iszonyúval szemben — mint nagy költőinknél annyiszor — fölmagasodik az ember.
Farkas Árpád nemcsak az omlást, nemcsak a szivárgást érzékelteti. De azt is, hogy az ember a lehetetlen ellenében is felszegi a fejét: újratermeli a reményt, az elszivárgóit álmokat. Felénekel még a sírból is. Mégis és újra. Farkas Árpád még a megégetett hitek füstjével is a reményt táplálja. A csodák csodáját, a feltámadást újra, meg újra megjeleníti .“
„Orra bukva az avaron,
és menni tovább mégis,
ébreszteni a nagyra nőtt,
de alvó jegenyét is,
nem hagyni, hogy a fenyvesek
zöld tűkkel beférceljék
mindazt, mi mítosztalan már,
de lelkiismeret még”
–olvassuk Avaron című versében, de prózai írásaiban is óvja „ tíz körömmel a megmaradás esélyeit“:
„Csak az értelem gyémántpengéi szikráznak bátorítóan, csak a jóság türemlik föl a bűn repedezett kérgei alól, csak a szépség melege fűti arcainkat, lepedős suhogással simítván ki e lassan konszolidálódó kor gyűrődéseit.
Ugye, van még esélye, elegendő ereje az elme szerelmének szőni be sorsunk, ugye erős kötés még az erkölcs, s nem maszatolták be szívünket hetéra hitek cukrozott csókjai? Ugye nem őszi ludak porbankeringő tollörvénye a magasbaemelkedés vágya, s szép, szabad, csillagokat csiklandó íve is van a reménynek?“( Farkas Árpád: A megmaradás esélyei – részlet)
Ugye? – kérdezzük, reméljük mi is Farkas Árpáddal együtt, akit 70 éves születésnapján tisztelettel és szeretettel köszöntünk.
Hozzászólások