Olyan az életünk, hogy a gyerekekkel ritkán járunk vásárolni, nem szoktunk velük ügyet intézni, ritkán kószálunk a városban. Élik a hétköznapokat az óvodában és az erdő szélén. Lehet bóklászni szabadon, nem járnak autók, akár az utcánk közepén is lehet festegetni köveket, percekig lehet bambulni a hangyabolyt, vagy a szomszéd méheit.
Meg is ittuk ennek a levét ma. Fényképet szerettünk volna készítetni róluk. Még jóformán be sem cihelődtünk a játékbolttal egy térben levő fényképészhez, Borcsa már a pult mögött nézegette a babákat, Péter cibálta a képeslapokat. Nem értették, miért ráncigáljuk őket.
A fotózást valahogy letudtuk. Elnyomtak egy-egy sikertelen félmosolyt. Mindegy. A célnak megfelel. A felvezetés után örültem, hogy nem hisztiznek a kamera előtt.
A járdán való közlekedésen is van mit finomítani. Gyakorolnunk kell.
Hozzászólások