Baktatunk haza az oviból, nekiiramodunk a dombnak. Borcsa egyre keservesebben jajveszékel:
– Anya, kinek az ötlete volt, hogy ide költözzünk, fel a dombra?! Buta ötlet! Lakjunk az ovi mellett!
Eltelik pár év, s számtalan kesergős délután, ismét hazafele tartunk oviból, a szomszéd fájáról csenünk pár szer erősítő meggyet, virágot szedünk, lepkét kergetünk. Borcsa imígyen szól két lihegés között:
– Anya, olyan vagány, hogy itt fent lakunk a dombon!
Egyik este a gyerekek az ablakból csodálják a szomszéd karácsonyi füzérekkel feldíszített házát. Borcsa megszólal:
– Anya, úgy örülök, hogy ilyen csodálatos helyen lakunk!
Hozzászólások