Új madaraink lettek. Szokás szerint nem találjuk a madaras kártyát. Apa beazonosítja: fenyőrigó, még a füttyét is meghallgatjuk.
Nagy a buzgalom. Madáretető kell. Most rögtön. Szalonnát, tobozt és tűlevelet tesznek két kis vederbe, kiakasztják a fára. Közben kétszer elesnek a sárban, tetőtől talpig. Boldogan jönnek be. Örömükben nekidörgölőznek a fehér falnak, ajtónak, szekrénynek. A padlóra már le sem nézek. Igyekszem visszafogni magam, mégiscsak vasárnap van. Mosógépet indítok, büntetést osztok: ők terítik és pakolják el az asztalt ebédkor + mosogatás.
Lelkiismeretesen csinálják, ahogy tudják. Ugranék fel számtalanszor, hogy a leves ne locsogjon ki, amíg az asztalhoz ér, hogy az uborka ne guruljon el, hogy hatékonyabban, gyorsabban tegyem, amit szoktam. Nem ugrok. Bünti van. Nekem is.
Hozzászólások