Ingolstadtban a 15-sz-ban 1430-tól kezdve céhekbe tömörültek a kézművesek. Igy voltak aranyművesek, sörfőzők, pékek, tímárok, mészárosok, szabók, fodrászok, ácsok stb. A céhek vezetői tekintélyes emberek voltak, ott ültek a városi tanácsban, így befolyásolták a közigazgatást. A céhek szabályozták a kiképzést, a munkaidőt, a minőség ellenőrzést, az öregekről való gondoskodást és más dolgokat.
Mit ittak régen az ingolstadtiak? Kezdetben a bajor nemzeti ital a bor volt. Aventinus írja 1554-ben: a bajor éjjel-nappal a bor mellett ül.
A Duna északi oldalán szőlőtermesztés folyt, erre utal Oberhaunstadtban egy utca: Am Weinberg. A télen beálló hidegek tönkretették a szőlőtőkéket, megcsappant a termelés.
A 15-16. században kezdett felvirágozni a sörtermelés. Az 1463-as adókönyv már 35 sörfőzőt tüntet fel Ingolstadtban. Nem csoda, hisz a sör volt a legolcsóbb ital. Egy 1495-ös árjegyzékből megtudhatjuk, egy mérték télisör 1, egy mérték nyárisör 2 Pfenning volt, egy mérték bor ára pedig 10-32 Pfenning közt mozgott. 1513-as sörszabályzat fenyegetést írt elő, hogy a sörtermelők büntetésben részesülnek, ha a városban engedik kifogyni a sört.
A sörfőzők tekintélyes polgárok voltak, a társadalmi ranglétra magas fokán álltak. Egészen a 19.századig általában 30 sörfőzde volt a városban. A sörözők pedig egymást érték. Csak a Ludwig- és Theresien str-n összesen 13 söröző volt. A sörfőzők egyben kocsmárosok is voltak, akik a maguk erjesztette sört mérték ki a vendégeknek. A városi tanács felülvigyázott a sör minőségére.
A sörfőzők közt nők is voltak, a leghíresebb a Schwabenbräu igen gazdag, tekintélyes tulajdonosnője, az 1812-ben meghalt Walburga asszony volt, aki rendkivüli üzleti képességekkel rendelkezett, a város egyik jótevőjeként tartják számon, olajbafestett képe a városi levéltárban kapott helyet, s utcát is neveztek el róla: Geislmayrstr.
Ma csak három sörgyár van a városban: Herrnbräu, Ingobräu, Nordbräu. De összesen 800.000 hektoliter sört termelnek. Legnagyobb köztük az Oberhaunstadt-i Nordbräu.
A Nordbräu ma a Wittmann család tulajdonában áll és egyike a legjelentősebb privát sörgyáraknak Bajorországban. 80 méter mélyről kapja a vizet, a Jura sziklákig fúrtak le érte. Nyersanyaga a maláta (árpa, búza) és komló. Automatizált az egész gyártási müvelet, érzékeny kamerákkal, infravörös leolvasókkal, magasfrekvenciájú automata ellenőrzőkkel, stb. Óránként 40.000 sörösüveget töltenek meg.
A három sörgyár közül legkisebb az Ingobräu, amely 12 különböző sörfajtát állít elő.
1516-ban Ingolstadtban született a még ma is érvényes sör tisztasági törvény, melyet 4.Vilmos herceg rendeetére hírdettek meg: sörgyártásra árpán, élesztőn, vizen és komlón kívül semmit nem szabad használni!
A sörtisztaság ünnepe az Újkastély körül rendezett kosztümös középkori életformát, szokásokat megelevenítő, történelmi zenét, lovagi tornákat bemutató csindarattás ünnepség emlékeztet rá.
Ma csak komlót, a sör „lelkét“, de régebben nyírfakérget, gyökereket, fűszereket használtak sör ízesítésre. 100 liter sör készítéséhez csak 200-500 g komló szükséges. Mégis minden sörnek meg van a tipikus karaktere, aromás, kesernyés íze.
A komló 4-8 méter magasra növő kúszónövény, melynek csak a virágját használják fel, olajas, kesernyés cseranyag tartalma miatt. A sörnek kellemes, szomjat oltó kesernyés ízt ad, ugyanakkor tartósít is. Stabilizálja a sört, és habossá teszi. Az olaj aromát, a cseranyag száraz jelleget ad.
A kesernyés anyag nyugtatószer, ezért a komló virágot ideges zavarok esetén gyógyteának is használják. 5-7 méter magas drótokra futtatják a növényt, a fölösleges hajtásokat lecsípik, de azt sem dobják el, hanem „komlóspárgát“ készítenek belőle, ami igen finom és vitamindús étel. A virágok begyűjtése aug. vége- szept közepe. A virágok sárgászöld színűek, 30-32 fokos melegben szellős helyen megszárítják.
Komlót csak a középkor óta használnak sörfőzéshez, a kolostori barátok fedezték fel.
Mennyi sört isznak az ingolstadtiak?
A 19.század hetvenes-nyolcvanas éveiben érte el a csúcsot a fejenkénti sörfogyasztás:1875-ben 512 liter, 1880-ban 521 liter volt. Ez a kimagasló érték a katonai erődítményeken dolgozó sok munkaerőnek tulajdonítható, különben Bajorországban az átlagos fogyasztás 300-400 liter volt fejenként.
Az utolsó kimutatás: 1995-ből származik Bajoroszági viszonylatban: 190 liter lakónként.
Hozzászólások