7

Tegnap délután beüzemeltem a muffin manufaktúrát. Az oviból hazafele ballagva Péter és Borcsa egyaránt felajánlotta 2 dolgos kezét. Aztán ebéd után hazaértek a szomszédok, s a gyerekek átmentek hozzuk a második adag ebéd elfogyasztása végett. A díszítésre a leány előkerült, ügyesen szórta a díszcukrokat a csokimázra és a szájába. Közben szövetkeztünk: holnap reggel korábban kelünk, s szülinapos nótával ébresztjük a fiút.
Borcsa nehezen tudta magában tartani a titkot, de sikerült. Azért megkérdezte elalvás előtt Petitől, milyen nyelven szeretné hallani a szülinapi dalt: magyarul, románul vagy angolul. Nem is tudtam, hogy ilyen széles a repertoár.

Míg a fiúk kártyáztak, rajzolt egyet a szülinaposnak: kék nap az égen (mert fiúnak készült), piros autó és ők ketten nagy egyetértésben. A párnája alá rejtette.

Reggel álmosan baktattunk ki a konyhába. A legszebb muffinba gyertyát szúrtunk, Borcsa egyensúlyozott be vele a szobába. Rázendítettünk. A fiúnak kipattant a szeme, csodálkozott, gyertyát fújt. Tényleg ma születtem? – kérdezte. Ekkor jutott eszébe Borcsinak a rajz. BCsK volt.

Az ünneplés az oviban folytatódott. Péter büszkén cipelte a sütis tálcát. Az első puszit a takarítónénitől kapta az ovi előtt, akinek hamargyorsan elújságolta, milyen nap van ma. Így kezdődött a fiú hetedik éve.