5

Eljött az idő, hogy hivatalosan is megünnepeljük Péter 5. szülinapját. Köhögős-hányós éjszaka után előkaptam a varázsszert, mire megérkezett a vendégsereg, már volt szünet a rohamok között. Jó jel, azonban a meghívottak felét sikerült elriasztani.
Vasárnap délelőttöt a szülinapos apja különböző sürgősségi osztályokon töltötte, az egy hete keletkezett, egyre fájdalmasabb izomzúzódására keresett gyógyírt. Nem talált. Számtalan sürgősebb esettel szembesült, így ebédre hazaballagott. Közben sütés-főzés, haltorta, sünfasírt és egyebek.

A vendégsereg magával hozta Piri mamát, hogy legyen ki kúrálja a gyermeket az elkövetkező napokban.

Egyszercsak kiderült, hogy Félszemű Jóska, a kalózkapitány elrabolta a tortát. Ezt azért tudjuk ilyen pontosan, mert hagyott egy cetlit a hűtőben, a torta hűlt helyén.

Volt nagy izgalom, azonnal fel az almafa alá. De melyik az almafa? S konkrétan melyik almafa? Aztán le az 5. tujához. Mi az, hogy tuja? És jobbról az 5. vagy balról? Itt tudtuk meg, hogy a kalózok kutyája őrzi a következő üzenetet. Borcsa seperc alatt szétnyitotta Gausz száját, s bekukucskált: Talán megetted a levelet, Gausz? – kérdezte. Megjártuk a kavicsot, léptünk 20-at jobbra, kerestük az állatot a fán, mígnem a Móric hasában megtaláltuk a rejtély kulcsát, mely a föld mélyén lévő kincshez vezet. Péter és Borcsa azonnal előrántották a homokozó lapátot. Itt ásni kell, nincs mese. Kincső rájött, hogy a pincében kell keresgélni.

S meglett a torta 🙂 (A haltorta, ami autónak indult. A hét elején már tudtam, nem lesz erőm és időm szép autótortát csinálni. Előre megfontolt szándékkal, mikor Péter a halas könyvet nézegette, megkérdeztem tőle: – Péter, milyen tortát szeretnél a szülinapodra? – Halat! – jött a megnyugtató válasz.)

Péter ötéves. Egy csodagyermek. Köszönjük.