Vihar

A gyerekek a nagyszülőknél vakációznak. A munkám úgy hozta, hogy egyik este én is ott aludtam. Nagy várakozással ballagtam befele a Határ utcán. A gyerekek szomszédoltak. Volt nagy örömködés, s minden.
A csetepaté vacsora után vette kezdetét. Borcsa jobb helyeken indulhatott volna dráma kategóriában a legjobb női főszereplő címért. Mert Péter megbántotta. Nem adta (azonnal) oda a labdát. Fél órás vigasztalás.

Anya:  – Borcsa, tehetetlen vagyok. Mivel tudnálak megvigasztalni?

Borcsa zokogást abbahagyva, nyugodt hangon: – Vízzel. Hiszen tudod, anya, a víznek nyugtató hatása van.

Fél óra múlva Péter bemászik a Borcsa ágyába. Zokogás, dráma.

– Péteeeeeeeeeeer! Összeborzoltad a pizsamámat!!!! Pedig Mamika milyen szépen megdícsért a reggel. Bruhaha. Tönkretetted az ágyamat!!!!!!!!!!! Ráléptél a hálózsákomra!!!!!!!!!!!!!!!!! Bruhaha.

Péter néz, nem érti, mivel okozott ekkora kárt.

Anya elkezd mesélni a gyerekkoráról, Hunorról, veszekedésekről, arról, hogy végül mindig kibékültek, és milyen jó, ha az embernek van egy testvére, akivel jó barátok, aki segít neki. Mamika emlékeztet, hogy délután milyen nagy egyetértésben, kézenfogva vonultak végig az utcán.

Sárkány Ella pillanatra elgondolkodik, majd megszólal:

– Anya, én Péternek soha nem fogok megbocsátani. Péter a bűnös!!!!!!! Tönkretette az ágyamat! El fogok költözni! – s kezdődik előlről a cirkusz bruhahával együtt.

Valahogy vége lett a napnak. Reggel Borcsa korán ébred, Péter még alszik, mikor elmegyek. Megkérem a leányt, adjon át egy puszit a nevemben a fiúnak. Átadja. Megbeszéljük, ma új nap van, s az a jó, hogy ilyenkor reggelibe újra lehet kezdeni mindent, mert visszaköltözik a szeretet az ember szívébe.